Amit senki nem mond el előre, de mindenki megtapasztal
Bevallom, nekem piszkosul nehéz volt. Sokat kezdeményeztem, mert tudtam, hogy az újonnan érkezett mindig többet tesz bele, ez számomra egy törvényszerű dolog, amit senki nem mond el előre. Mégis sokszor azon kaptam magam, hogy a kapcsolatok felszínesek maradnak, és egyre nehezebb fenntartani a nyitottságot.
Ez a cikk nem arról szól, hogyan építs barátságokat három lépésben. Arról szól, miért ilyen nehéz ez felnőtt fejjel, új országban és mi az, ami mégis segíthet.
Miért nehezebb felnőttként barátságokat építeni, mint gyerekkorban?
A kor és az élethelyzet is számít. A tapasztalataim szerint negyven év felett, nagyobb gyerekekkel valahogy még nehezebbnek érzi az ember ezt az egészet. Nincs meg a közös szülő-kisgyerek kör, ami a parkban vagy az óvodában természetesen összehozta az embereket. De azt is látom az ügyfeleimnél, hogy ez személyiségfüggő is: kisgyerekkel is lehet nagyon nehéz beilleszkedni, ha az ember zártabb természetű. Nem szabad tehát általánosítani, a nehézség nem csak az életkortól függ, hanem attól is, ki vagy te most, ebben a helyzetben.
Miért az újonnan érkezett tesz bele többet és ez miért nem baj?
Ha új országban kezdesz el barátokat keresni, szinte biztos, hogy te fogsz többet kezdeményezni. Te írsz először, te hívod meg a másikat, te tartod fenn a kapcsolatot. Ez igazságtalan érzéssel járhat, miért kell mindig nekem tenni az első lépést?
Ha viszont belegondolsz, hogy a helyi embereknek megvan a saját életük, ott nőttek fel, ott van a családjuk, a régi barátaik. Egy külföldi barátság ehhez képest extra befektetés számukra és ha valaki mégis nyit, az valóban nagy ajándék. Nem azért nem kezdeményeznek, mert valami baj van veled, hanem azért, mert a mindennapi életük teljes, és az új kapcsolatok helye szűk.
Az újonnan érkezett mindig többet tesz bele, ez törvényszerű, nem hiba. A kérdés az, hogy meddig bírja, és mikor kezdi érezni, hogy kezdenek elcsúszni az arányok.
A felszínesség, ami felemészt, hogyan maradhatsz mégis nyitott?
Az egyik legnehezebb dolog a külföldi barátságépítésben az, hogy sok kapcsolat megmarad a felszínen. Távolságtartó, kellemes, de nem mély. Beszélgettetek, nevettetek, de ha a másik elmegy, nem hívod fel sírva, és ő sem hív. Ez fájdalmas lehet, főleg ha otthon mélyebb kapcsolatokhoz szoktál.
Azt tapasztalom – magamon és az ügyfeleimnél is –, hogy az ember ilyenkor elkezd olyanokkal is próbálkozni, akikkel otthon biztosan nem tenné. „A szükség diktál.” Nincs meg az a luxus, hogy korábbi tapasztalatokból kialakult előítéletek szerint válogass, mert az ismerőseid köre szűk, és aki nyitottnak tűnik, azt nem hagyod el könnyen. Ezekből az ismeretségekből meglepően jó kapcsolatok születhetnek, pont azért mert valóban keressük a jót, a hozzánk illőt a másikban, akivel tudunk kapcsolódni.
Ha még sem jön össze, az sem baj, csak tudd, hogy nem te rontottál el valamit, ha egy kapcsolat nem mélyül el, vagy nem a reményeid szerint alakul. A külföldi barátság természete ilyen. A mélységhiány nem a te kudarcod, hanem a helyzet sajátossága.
Magyarok között külföldön, miért van néha fura dinamika?
Érdekes jelenség, amit sokan tapasztalnak: a külföldön élő magyarok sem mindig barátkoznak egymással. Sőt, sokszor elsőre zsigerből idegenkednek egymástól, mintha a közös anyanyelv és az azonos élethelyzet nem lenne elég alap a közeledéshez.
Ennek több oka lehet. Lehetnek régi rossz tapasztalatok más magyarokkal, lehet, hogy mindenki más körből jött. Lehet, hogy az azonos helyzet inkább versengést szül, mint összefogást. De – és ezt fontos hozzátenni – ez általánosítás, és mint minden általánosítás, ez sem igaz mindenkire.
Én mindig arra biztatom ügyfeleim, hogy ne zárkózzanak el honfitársaiktól, sőt keressék őket, adjanak esélyt. Több jó példát ismerek, ahol jól működnek a magyar csoportok.
Ha anya jól van a beilleszkedéssel, a gyereknek is könnyebb
Ezt szoktam mondani az ügyfeleknek, mert ez a tapasztalatom, ha anya jól van a beilleszkedéssel, a gyereknek is könnyebb. Ez nem azt jelenti, hogy az anyára hárul a felelősség a gyerek boldogságáért. Azt jelenti, hogy a gyerek érzi, ha az anyja megtalálja a helyét az új helyen és ez biztonságot ad neki.
Az anya és a külföldi élet kapcsolatáról már írtam korábban, hogy a beilleszkedési nehézséget az anya nagyon pontosan és nagyon mélyen megéli, és ez átvonul a családi dinamikára is.
Az anyának nem kell tökéletesen boldognak lennie. De ha van pár kapaszkodója, két-három ember, akikkel jól érzi magát, egy hely, ahol otthon érzi magát, az már sokat számít. A gyerek ezt érzi.
Mi számít igazán eredménynek?
Véleményem szerint, ha az új országban egy-két mélyebb kapcsolat kialakul, az már nagy ajándék, amiért hálásak lehetünk.
Felnőtt fejjel, új helyen, új nyelven, új kultúrában barátságot építeni lassú folyamat. Nem úgy működik, mint gyerekkorban, és nem úgy, mint otthon, ezért a mérce is más kell legyen.
Ha van valaki, akivel összenevetetek, ha van valaki, akinek elmondhatsz egy nehéz napot, ha van valaki, aki eszedbe jut, ha valami történik, az már eredmény. Nem kell, hogy tíz ilyen legyen, elég, ha egy-kettő van.
A külföldi barátság nehéz, és ha neked is az, nem vagy rosszabb annál, akinek könnyebb. Csak másmilyenek vagytok, és másmilyenek a körülményeitek.
Ami segít: tudni, hogy az első lépést neked kell megtenni, és ez rendjén van. Tudni, hogy a felszínesség nem a te hibád, és tudni, hogy ha kialakul egy-kettő, az nem kevesebb, mint amennyit a legtöbben kapnak.
Az önismeretről és a külföldi életről szóló cikkemben is írtam erről.
Ha ebben a témában szeretnél még olvasni, iratkozz fel a hírleveleimre.
Nem kell tudni, hova tartasz. Elég, ha érzed, hogy valamin változtatni szeretnél.
Ha szeretnél erről személyesen is beszélni: foglalj egy ingyenes konzultációt.
