„Nem tudom, merre induljak, nem tudom, mit csináljak. Nem vagyok büszke arra a valakire, aki reggel visszanéz a tükörből.”
Amikor ezt valaki kimondja, általában nem először jut eszébe, csak először meri kimondani. Addig magában hordozta, talán hónapokig, évekig. Közben mosolygott, intézte a dolgait, működött. Kívülről rendben volt minden.
Belül viszont valami eltörött.
Hova lesz az, aki voltál?
Én tudom, milyen ez. Volt egy időszakom, amikor belenéztem a tükörbe, és nem tudtam szeretni azt, akit láttam.
Nem történt semmi látványosan rossz. Egyszerűen valahol az úton elveszítettem a kapcsolatot azzal, aki korábban voltam. Görögországban, évekkel ezelőtt, szerettem, aki vagyok. Magabiztos voltam, kreatív, nyitott. Éreztem, hogy a helyemen vagyok.
Aztán teltek az évek, jöttek az újabb költözések, az újabb újrakezdések. És egyszer csak ott álltam, három évvel a legutóbbi megérkezés után, és nem értettem: hova lett az a magabiztosság? Miért nem érzem már?
Ez nem úgy történik, hogy egyik nap felébredsz, és más vagy. Lépésről lépésre halványul el valami. Olyan lassan, hogy észre sem veszed, amíg egyszer belenézel a tükörbe, és azt gondolod: ki ez?
Nem te változtál rosszabbra
Fontos, hogy ezt megértsd, nem te lettél kevesebb, nem te romlottál el. Ami történt, az az, hogy a körülményeid annyi energiát szívtak el, hogy nem maradt arra, ami téged táplált volna.
Lehet, hogy évekig másokra figyeltél. A gyerekeidre, a párodra, a munkádra, a beilleszkedésre. Lehet, hogy olyan döntéseket hoztál, amik nem a tieid voltak, csak éppen szükségesnek tűntek. Lehet, hogy olyan szerepeket vállaltál, amelyekben jól teljesítettél, de közben egyre kevésbé érezted sajátodnak.
Az identitásvesztés nem drámai esemény, csendben történik. És éppen ezért olyan hirtelen, mert mire felismered, már régóta benne vagy.
Amikor a tükör nem hazudik
Van egy pillanat, amikor az ember rájön, hogy baj van. Nem feltétlenül egy nagy összeomlás, inkább egy apró mozzanat.
Megkérdezi valaki, mit szeretsz csinálni, és nem tudod a választ. Vagy ráébredsz, hogy hónapok óta nem nevettél igazán, ott állsz a szekrényed előtt, és fogalmad sincs, ki akar lenni ma az, aki felöltözik.
Az ügyfeleim között nagyon sokan mondják: „Nem tudom, mikor veszítettem el magam. Csak azt tudom, hogy egy reggel belenéztem a tükörbe, és nem ismertem fel azt, akit láttam.”
Ez az a pillanat, amiről ritkán beszélünk, mert hogyan mondod el valakinek, hogy kívülről minden rendben, de belül üres vagy? Hogyan kérsz segítséget olyasmiben, amit nem is tudsz pontosan megfogalmazni? Erről a nehézségek felvállalásáról szóló cikkemben bővebben is írtam.
Mit jelent valójában az identitásvesztés?
Nem azt jelenti, hogy elvesztetted önmagad véglegesen. Hanem azt, hogy a jelenlegi életed és a belső éned között akkora rés keletkezett, hogy nem tudod áthidalni.
Ott van, akit a világ lát: az anya, a feleség, a kolléga, az, aki mindent megold. És ott van, akit te érzel belül, valaki, aki fáradt, bizonytalan, és nem tudja, mit akar.
Ez a rés fáj, dühöt okoz, néha szomorúságot is. Olyan érzés is lehet, mintha színészkednél a saját életedben.
Ha expat feleségként éled ezt meg, még rátesz egy lapáttal, hogy a környezeted sem ismerős. De az identitásvesztés nem csak külföldön történik. Történik karrierváltáskor, válás után, anyává váláskor, kiégésben. Bármikor, amikor az életed gyorsabban változik, mint amennyit a belsőd követni tud.
A visszaút nem oda vezet, ahol voltál
Most jön a neheze, mert a legtöbb ember, aki átéli ezt, vissza szeretne jutni oda, ahol volt. Vissza ahhoz, aki volt.
De az igazság az, hogy az a te már nem létezik. Te azóta változtál. Más tapasztalataid vannak, más tudásod, sebeid és más erősségeid.
A visszaút nem a régi énedhez vezet, hanem egy újhoz. Olyanhoz, aki magában hordozza mindazt, amin keresztülment, és mégis tud újra tisztán nézni a tükörbe.
Ez nem motivációs szöveg, ez az, amit a saját bőrömön tapasztaltam, és amit coachként újra és újra látok: az újjáépülés lehetséges, de nem a régihez való visszatéréssel. Hanem azzal, hogy megismered, ki lettél közben.
Erről szól az önismeret a külföldi életben is. Nem visszakapsz valamit, ami volt, hanem megtalálod, ami most a tiéd.
Az első lépés
Nem kell azonnal megváltoztatnod az életed. Nem kell felmondanod, elköltöznöd, mindent felborítanod.
Elég annyi, hogy megállsz és belenézel a tükörbe. Most ahelyett, hogy elfordulnál, megkérdezed magadtól: mit szeretnék? Nem mit kell, nem mit várnak tőlem. Mit szeretnék én.
Lehet, hogy a válasz nem jön azonnal, hogy napokig, hetekig üresnek érzed a kérdést. De azzal, hogy felteszed, már elindultál.
Én azt szoktam mondani, hogy ott szeretek lenni, ahol szeretem magam, ahol szeretek, és szeretve vagyok. Ha te most nem vagy ilyen helyen, az nem jelenti, hogy nem juthatsz el oda. Csak azt, hogy ideje elindulni.
Nem kell tudni, hova tartasz. Elég, ha érzed, hogy valamin változtatni szeretnél.
→ Ingyenes konzultáció foglalása
Ha szeretnéd felfedezni a saját erősségeidet, töltsd le az ingyenes „Több van benned, mint gondolnád” munkafüzetemet. → Letöltés itt
