Expat feleségként külföldön – amikor te tartasz mindenkit, de téged ki tart?
Külföldre költöztél, mert a férjed kiküldetést kapott, vagy a férjed külföldi állampolgár és most az ő hazájában éltek?
Üdvözöllek az expat feleségek világában.
Abban a világban, ahol mindenki azt mondja, „de jó neked, külföldön élsz!” – és te közben ott állsz a konyhában egy idegen ország egy idegen városában, és azon gondolkodsz, hogy hol vesztett el magát az a nő, aki néhány éve még pontosan tudta, ki ő és mit akar.
Tudom, miről beszélek. Négy alkalommal költöztem új országba, mindig a férjem munkáját követve. Éltem Görögországban, Indiában, most Franciaországban. Félreértés ne essék: fantasztikus lehetőség és életre szóló élmény. De nem mehetünk el a nehézségek mellett sem.
Egy nap expat feleségként
Hadd mutassam meg, hogyan néz ki egy átlagos nap – legalábbis az első időszakban. Ügyfeleim és a magam tapasztalatából merítek:
Reggel a férjed korábban ébred, el is indul a munkába, mire a gyerekek felébrednek. Elkészülnek, reggeli, uzsonna a táskába, elviszed őket az iskolába.
Hazamész. Rendet raksz. Aztán leülsz és böngészed az internetet, keresel valakit, akihez kapcsolódhatsz. Eleinte az otthoniakat keresed, meg a helyi magyar csoportokat. Olvasod az írásokat, de te még nem írsz, nem kérdezel. Valami visszatart.
Újra és újra eszedbe jutnak a gyerekek. Hogy érezhetik magukat az iskolában? Van-e kihez szólniuk? Megértik, amit a tanárok mondanak?
Megfőzöd az ebédet, vacsorát. Ha kell, elmész bevásárolni. Örülsz az újdonságoknak, bosszankodsz, hogy a megszokott hozzávalókat nem tudod beszerezni. Mielőtt indulsz a gyerekekért, talán még egy-két rész belefér a sorozatodból – persze az adott ország nyelvén, mert mindenki azt mondja, így a legkönnyebb megtanulni.
Elhatározod, hogy másnap beiratkozol egy nyelviskolába. Már hetek óta halogatod. Azt is jó lenne kitalálni, mivel töltöd ki a napod, de félreteszed: majd ha a férjed meg a gyerekek beilleszkednek, foglalkozol vele.
Indulhatsz a gyerekekért. Vége az aggodalomnak, megtudhatod, jobb lett-e a helyzet. Hazamentek, segítesz a tanulásban, megvacsoráztok.
Megérkezik a férjed. Hulla fáradt, tele van új ingerekkel, feladatokkal. A gyerekek még zsibongnak, ő nyugalmat szeretne – te igyekszel egyensúlyt teremteni. Gyerekek az ágyban, férjed még olvas, te elpakolod a konyhát. Mindenki nyugovóra tér.
És másnap kezdődik elölről.
Amikor észre sem veszed, hogy elvesztetted magad
Ez a napirend az első hetekben még normálisnak tűnik. Aztán eltelnek hónapok, és egyszer csak rádöbbesz: mindenki más megtalálta a helyét, csak te nem.
A férjed kiépítette az új munkahelyi rutinját. A gyerekek barátkoznak, haladnak a nyelvvel. Te pedig ugyanott vagy, ahol az elején. Nincs helyi ismerősöd. Nem haladsz a nyelvvel. Nem dolgozol. Az otthoni kapcsolatok fenntartása egyre több energiát igényel, és egyre inkább te vagy az, aki hív, nem téged hívnak.
A legveszélyesebb ebben az, hogy lassan, fokozatosan történik. Nem egy nap alatt veszíted el magad. Hanem úgy, hogy mindig valaki más szükséglete van előbb. A gyerekeké. A férjedé. Az új élet logisztikájáé. Te mindig hátrébb sorolod magad – és egy idő után már természetesnek tűnik, hogy ott vagy: a lista végén.
Tudom, mert én is ott voltam. Volt egy időszak, amikor annyira beleolvadtam a család körüli teendőkbe – a gyerekek beilleszkedése, a férjem új munkahelye, az új élet ezer apró logisztikája –, hogy egy ponton már azt sem tudtam, mit csinálnék szívesen a szabadidőmben. Nem azért, mert nem volt időm. Hanem azért, mert elfelejtkeztem magamról. Kellett idő, hogy visszataláljak.
A kihívások, amikről kevesen beszélnek
Expat feleségként nem egy problémával nézel szembe, hanem egyszerre többel. És ezek összeadódnak.
Magány. Ez az egyik leggyakoribb és leginkább elhallgatott nehézség. Az új országban nincs erős baráti vagy családi hálózatod. Elszigeteltnek érzed magad, és ami még nehezebb: szégyelled is, mert úgy érzed, „nincs jogod” magányosnak lenni, hiszen te akartad ezt. De a magány nem arról szól, hogy egyedül vagy. Hanem arról, hogy nincs, akivel megoszd, ami valóban foglalkoztat.
Az identitás elvesztése. Otthon tudtad, ki vagy. Volt munkád, barátaid, szerepeid. Itt mindez nulláról indul. A „ki vagyok én, ha nem dolgozom?” kérdés különösen nehéz azoknak, akik karrierjüket adták fel a költözés miatt. És sokszor nem is a munka hiányzik igazán, hanem az önbecsülés, amit adott.
A láthatatlan munka. Te vagy a háttér. A hátország. Az, aki mindent összefog. A gyerekek iskolája, az orvosi ügyek, a bürokrácia, a háztartás, az érzelmi egyensúly – mind a te válladon van. És ezért nem kapsz fizetést, nem kapsz elismerést, sokszor még köszönetet sem. Pedig nélküled az egész rendszer összeomolna.
A nyelvi és kulturális akadályok. Nem könnyű eligazodni egy új kultúrában. Amíg az alapvető kommunikáció sem megy magabiztosan, minden egyszerű ügyintézés – egy orvosi időpont, egy szülői értekezlet, egy reklamáció – stresszforrás lehet. Ez a fajta kiszolgáltatottság az önbizalmadat is aláássa. Ha ez ismerős, érdemes megismerni a kulturális sokk szakaszait is – segít megérteni, hogy ez egy folyamat, nem egy állapot.
A párkapcsolat feszültsége. A férjed fáradt, túlterhelt. Te magányos vagy és frusztrált. Mindketten küzdötök, de másképp – és nincs energia arra, hogy ezt egymásnak el is mondjátok. A kommunikáció elakad, a félreértések szaporodnak. Ez nem jelenti azt, hogy baj van a kapcsolattal. De azt jelenti, hogy tudatosan foglalkozni kell vele.
Ami segíthet – nem tanácsok, hanem tapasztalat
Nem fogok tíz pontos listát adni. Inkább elmondom, mi az, amire a saját utam és az ügyfeleim tapasztalata alapján rájöttem.
Először is: te is számítasz. Ez evidensnek hangzik, de nem az. Ha mindig mindenki más jön előbb, egy idő után elhiszed, hogy ez így normális. Nem az. A saját szükségleteid nem luxus. Nem önzőség. Hanem a feltétele annak, hogy a többieknek is jó legyen – mert ha te kiégsz, az egész családra hat.
Keress valamit, ami csak a tiéd. Nem a gyerekeké, nem a férjedé, nem a családé. Valami, ami téged tölt. Lehet egy nyelvóra, egy sportcsoport, egy kreatív hobbi, egy online közösség. Az számít, hogy legyen a hetedben valami, ami nem feladatot jelent, hanem örömet.
Ne várd, hogy magától jöjjön a közösség. Az első lépést neked kell megtenned. Tudom, hogy nehéz, különösen ha a nyelv sem megy még magabiztosan. De az ismerkedés nem azzal kezdődik, hogy megtalálod az életed legjobb barátját. Azzal kezdődik, hogy rámosolyogsz a szomszédra. Hogy odaülsz valaki mellé a nyelviskolában. Hogy kimész egy expat találkozóra, még ha kínos is.
Engedd meg magadnak, hogy nem megy mindig. Lesz rossz nap, olyan is, hogy sírni fogsz. Lesz honvágyad. Ez rendben van. Nem kell mindig erősnek lenni. Az erő nem abban van, hogy bírod, hanem abban, hogy beismered, ha nem bírod – és kérsz segítséget.
És ha kell, kérj segítséget. Nem szégyen. Sőt. Az egyik legbátrabb dolog, amit tehetsz. Egy coach, egy terapeuta, vagy akár egy jó barátnő – valaki, aki meghallgat, megért, és segít rendezni a fejed. Ha nehéz hallatni a hangod ebben az új életben, azzal is lehet dolgozni.
Egy expat feleség élete nem csak kihívás
Lezárásként hadd mondjak el valamit, amit coachként is látok nap mint nap: az expat feleségek valójában rendkívül erős nők. Bátrak, rugalmasak, nyitottak és gondoskodók.
Csak épp ezeket az erősségeket nem mindig ismerik fel magukban.
Ha most épp egy nehezebb időszakban vagy, és arra vársz, hogy majd ha a család beilleszkedik, akkor végre te is sorra kerülsz – hadd mondjam el: nem kell addig várni. Sőt, minél hamarabb elkezdesz magaddal foglalkozni, annál jobban jár mindenki.
Nem kell tudni, hova tartasz. Elég, ha érzed, hogy valamin változtatni szeretnél.
→ Ingyenes konzultáció foglalása
Ha szeretnéd felfedezni a saját erősségeidet, töltsd le az ingyenes „Több van benned, mint gondolnád” munkafüzetemet – benne gyakorlati feladatokkal, amelyek segítenek tisztábban látni. → Letöltés itt
