Nem volt összeomlás, sem sírógörcs a fürdőszobában, nem volt drámai pillanat. Egyik nap egyszerűen arra lettem figyelmes, hogy nem tudok megválaszolni egy nagyon egyszerű kérdést: mit szeretnék csinálni a hétvégén?
Időm lett volna, csak fogalmam sem volt, hogy mivel is szeretném kitölteni. Majd pár hét múlva már arra sem tudtam válaszolni, hogy egyáltalán mit szeretek csinálni.
Ez volt a kiégés első jele. Csak akkor még nem tudtam, hogy az.
Hogyan néz ki a kiégés, ha nem úgy néz ki, ahogy várnád?
A legtöbb ember a kiégésre úgy gondol, mint valami látványos dologra. Összeomlik valaki a munkahelyén, kórházba kerül, felmond egyik napról a másikra. Ezek megtörténnek, de a kiégés legtöbbször nem így kezdődik.
Úgy kezdődik, hogy minden megy tovább. Reggel felkelsz, csinálod a dolgod. Nyelvtanulás, munka vagy vállalkozásépítés, háztartás, gyerekek, a pár támogatása. A napi rutin, ami kívülről teljesen normálisnak tűnik.
Közben belül valami lassan kiürül. Először az öröm megy el a dolgokból, aztán az energia majd a koncentráció.
Nekem például a főzés volt az egyik első ilyen helyzet. Évekig szerettem főzni, majd egyszer csak fizikai fájdalmat okozott még a gondolata is. A bevásárlásról nem is beszélve. Rendszeressé vált, hogy elfelejtettem dolgokat, még ügyféltalálkozóról is késtem, mert kiment a fejemből, hiába volt felírva két helyre is.
De folytattam, mert úgy éreztem, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy ne bírjam.
Miért nem vesszük észre időben?
Mert a kiégés nem úgy érkezik, hogy bejelentkezik. Nincs egyértelmű pillanat, amikor azt mondhatnád: na, most kezdődött el. Lépésről lépésre csúszol bele, és közben végig úgy érzed, hogy holnap majd jobb lesz.
A másik ok a megfelelés. Ha te vagy az, aki összefogja a családot, aki támogat mindenkit, aki mindig megoldja a dolgokat, akkor nehéz kimondani, hogy elfogyott az erőd, mert mit gondolnának? Mi lenne, ha te is támogatásra szorulnál? Ki tartaná össze az egészet?
Ez a „nem engedhetem meg magamnak” gondolat az egyik legveszélyesebb a kiégés útján. Mert pont ez tartja fenn a mintát, ami kimerít.
Mik a kevésbé ismert jelei a kiégésnek?
A klasszikus tüneteket ismerjük: fáradtság, alvászavar, motiváció hiánya. De vannak jelek, amikre kevesebben figyelnek.
Nem tudsz dönteni. Legyen az akármilyen apró dolog, egy vacsora, egy program hétvégére, a döntés maga kimerít. Nem a döntés súlya miatt, hanem mert elfogyott a kapacitásod hozzá.
A tested jelez, de figyelmen kívül hagyod. Fejfájás, gyomorgörcs, hátfájás, állandó feszültség, szorongás. Olyan tünetek, amikre az ember azt mondja, ez a stressz miatt van. De ha hónapok óta tart, az már több is lehet.
Eltávolodsz azoktól, akik fontosak. Nem tudatosan, egyszerűen nincs energiád jelen lenni. Ott ülsz a családoddal, de a fejed máshol jár. Beszélgetsz valakivel, de közben azon gondolkodsz, mit kell még elintézned.
Cinikus leszel. Dolgok, amiknek korábban örültél, most közömbösek vagy irritálóak. Az emberek, akiket szeretsz, néha tehernek tűnnek. Ez nem jellemgyengeség, ez a kiégés egyik legfájdalmasabb tünete.
Nem érzed az örömöt. Történnek jó dolgok, de nem érnek el. Mintha üvegfal lenne közted és az élet között.
Mi van a kiégés mögött valójában?
A legtöbb cikk, amit a kiégésről olvashatsz, azt mondja, hogy pihenj többet, meditálj, tanulj meg nemet mondani. Ezek nem rossz tanácsok, de nem érintik azt, ami talán a legfontosabb.
Mert a kiégés mögött általában nem egyszerűen túl sok munka van. Ott van a megfelelési kényszer, ami nem engedi, hogy leállj. A láthatatlan teher, amit senki nem lát, de te minden nap cipelsz. Ott van az az érzés, hogy ha te megállsz, körülötted minden szétesik.
Ott van az a kérdés, amit az identitásvesztésről szóló cikkemben is feltettem: ki vagyok én, ha nem az, aki mindig bírja?
A kiégés sokszor onnan indul, hogy túl régóta élsz olyan tempóban és olyan elvárások mentén, amik nem a tieid. Lehet, hogy valaki másé voltak eredetileg is. Lehet, hogy régen a tieid voltak, de már kinőtted őket. Akárhogy is, a tested és a lelked jelzi, hogy ez így nem mehet tovább.
Mit tehetsz, ha magadra ismertél?
Nem fogom azt mondani, hogy pihenj többet. Inkább megosztok néhány dolgot, ami nekem és az ügyfeleimnek segített valamit elmozdítani.
Elnevezni, ami történik. Amíg azt mondjuk magunknak, hogy csak fáradt vagyok, vagy még rosszabb, azt, hogy lusta vagyok és csak össze kell szednem magam, addig nem nagyon tudunk tenni ellene. A felismerés nem megoldás, de valahogy mégis sokat változtat.
Nem egyedül csinálni. Tudom, hogy a segítségkérés nehéz. De a kiégésből épp azt a kapacitást veszi el, ami a változáshoz kellene, szóval egyedül kimászni belőle különösen nehéz.
Megnézni, mit hordozunk, ami nem a miénk. Milyen elvárásoknak akarunk megfelelni, amik nem belőlünk jönnek? Ez nem arról szól, hogy mindent le kell tenni, csak hogy lássuk, mi az, amit valóban választottunk, és mi az, amit észrevétlenül szedtünk magunkra. Ha nehéz kimondanod, ami nyomaszt, azzal sem vagy egyedül.
Nem megvárni az összeomlást. Ez talán a legnehezebb, mert a kiégés épp azt az érzést tompítja el, amivel észre lehetne venni, hogy baj van. Minél korábban lépsz, annál rövidebb az út visszafelé.
Ahonnan vissza lehet jönni
Nekem kellett idő, mire megértettem, mi történik velem. Kellett hozzá segítség is, mert egyedül nem láttam tisztán. De visszanézve a legfontosabb lépés az volt, hogy abbahagytam a saját magam meggyőzését arról, hogy minden rendben van.
Nem volt rendben. És azzal, hogy ezt elismertem, elkezdett valami változni.
Ha te most ott tartasz, ahol én tartottam, abban biztosan bízhatsz, hogy ez nem végleges állapot. Csak egy jelzés, hogy ideje valamit másképp csinálni.
Nem kell tudni, hova tartasz. Elég, ha érzed, hogy valamin változtatni szeretnél.
→ Ingyenes konzultáció foglalása
Ha szeretnéd felfedezni a saját erősségeidet, töltsd le az ingyenes „Több van benned, mint gondolnád” munkafüzetemet. → Letöltés itt
