„A családomat sikerült elindítani, de én úgy érzem, lemaradok, kimaradok, és nem fejlődök.”
Ezt nem egy ügyfelem mondta. Ezt többen mondták. Más szavakkal, más országból, más helyzetből, de lényegében ugyanezt.
A férje megtalálta a helyét az új munkahelyén. A gyerekei beilleszkedtek, barátkoznak, haladnak a nyelvvel. Ő pedig ott áll mindennek a közepén, és azt érzi: mindenki fejlődik körülötte, csak ő nem.
Ha expat anyaként ismerős ez az érzés, olvasd végig. Nem azért, mert megoldom neked, hanem azért, mert fontos, hogy tudd: nem veled van a baj.
A lemaradás érzése nem feltétlenül arról szól, amit mögégondolsz
Amikor egy expat anya azt mondja, hogy lemarad, általában nem arra gondol, hogy keveset dolgozik vagy hogy lusta. Hanem arra, hogy ő maga, mint ember, mint nő, mint szakember megakadt.
Otthon volt egy pályája, egy iránya, egy fejlődési íve. Talán nem volt tökéletes, de haladt. Aztán jött a költözés, és az ő élete lett az, ami a leginkább alárendelődött a család szükségleteinek.
Ez nem baj. Sőt, ez sokszor tudatos döntés volt. De attól még fáj, amikor rájössz, hogy közben te magad valahol olyannyira háttérbe szorultál, hogy már nem is tudod hogyan tovább.
A volt kollégáid előlépnek. Az otthoni barátnőd újabb projektet indít. Te meg pont ugyanolyan keményen dolgozol csak a pozíciód, a fizetésed és az elismerésed nem tükrözi a tudásod a képességeid.
Ez a fajta összehasonlítás méreg. De nehéz abbahagyni, amikor mindenhonnan azt látod, hogy mások haladnak.
Ami valójában történik
A legtöbb expat anya, akivel dolgozom, nem otthon ül. Dolgozik. Sokan vállalkozást indítottak, mások új munkahelyet találtak. De szinte mindegyikük ugyanazt mondja: nem ott tartok, ahol tarthatnék.
Mert a karriered külföldön ritkán folytatódik onnan, ahol otthon abbahagytad. Újrakezded, gyakran két szinttel lejjebb vagy teljesen előröl, akár más irányban. Nem azért, mert nem vagy elég jó, hanem azért, mert az új ország más szabályok szerint működik és te nem ebbe születtél.
Volt ügyfelem, aki otthon vezetői pozícióban dolgozott. Felsőfokon beszélte az adott ország nyelvét, de nem anyanyelvi szinten, ezért nem maradhatott a szakmájában, volt akit emiatt nem léptették elő. Nem a tudása volt kevés, nem a tapasztalata, hanem a nyelv állt az útjába.
Egy másik nő a szakmáját egyáltalán nem tudta folytatni, mert a diplomáját nem fogadták el. Újrakezdett egy teljesen más területen. Negyven évesen, nulláról.
Ezek nem kivételes esetek. Amikor nap mint nap azt érzed, hogy a képességeid nem tükröződnek abban, amit csinálsz, az felőröl. Lassan, csendben, de biztosan.
A két világ között
Ami ezt különösen nehézzé teszi: senki nem látja az egészet. Az új kollégáid nem tudják, mit értél el otthon. Az otthoniak nem látják, milyen akadályokkal küzdesz itt.
Két világ között lebeg az ember. És mindkét oldalon úgy érzi, hogy magyarázkodnia kell.
Az önismeretről szóló cikkemben írtam arról, hogyan változik az identitásod külföldön. Ez a lemaradás-érzés ennek az egyik legfájdalmasabb tünete: nem tudod, ki vagy most, és ezért nem tudod értékelni, amit csinálsz.
A „majd ha” csapda
Ismerős valamelyik?
Majd ha a gyerekek beilleszkedtek, foglalkozom magammal. Majd ha jobban beszélem a nyelvet, keresek munkát, ha a férjem stabilabb lesz, akkor én is elkezdem.
Ez a „majd ha” gondolkodás az egyik leggyakoribb csapda, amibe expat anyaként beleesünk. Mindig van valami, ami fontosabb, mint te. Mindig van valaki, akinek nagyobb szüksége van rád, mint neked magadra.
De itt van a bökkenő: a „majd ha” soha nem jön el. Mert mindig lesz egy következő dolog, ami elé áll. A gyerekek beilleszkednek, de jön a következő tanév. A nyelv javul, de nem elég. A férjed stabilabb lesz, de új kihívás érkezik.
Ha nem most kezded el, mikor?
Nem kell nagy ugrás
Nem arról van szó, hogy holnaptól újra karriert kell építened. Nem arról, hogy azonnal találd meg az életed értelmét. Arról van szó, hogy egy apró lépést teszel magadért.
Kezdheted azzal, hogy felteszed magadnak a kérdést: mit szeretnék, ami csak az enyém? Nem a gyerekeké sem a férjedé. Nem a családé. Valami, ami rólad szól.
Lehet, hogy egy nyelvtanfolyam, egy hobbi, amit évek óta halogatasz. Lehet, hogy egy beszélgetés valakivel, aki nem ad tanácsot, hanem kérdez, figyel, és teret ad neked.
Ahogy az expat feleségekről szóló cikkemben is írtam: minél hamarabb elkezdesz magaddal foglalkozni, annál jobban jár mindenki. Nem az önzőség jele, ha a saját szükségleteidet is komolyan veszed, hanem a felelősségé magad és a környezeted felé.
Te nem maradtál le. Te máshol tartasz.
Van egy mondat, amit az ügyfeleim közül többen mondtak, miután elkezdtünk együtt dolgozni: „Nem maradtam le. Csak más úton járok.”
Ez így igaz! A te utad nem ugyanaz, mint a volt kollégádé vagy az otthoni barátnődé. Nem is kell, hogy az legyen. De ahhoz, hogy ezt ne veszteségnek éld meg, hanem a sajátodnak, ahhoz meg kell állnod egy pillanatra, és megnézni, valójában hol is tartasz.
Ha nehéz kimondani, ami nyomaszt, azzal sem vagy egyedül. De az első lépés mindig az, hogy bevallod magadnak: szeretnék valamit, ami az enyém.
Nem kell tudni, hova tartasz. Elég, ha érzed, hogy valamin változtatni szeretnél.
→ Ingyenes konzultáció foglalása
Ha szeretnéd felfedezni a saját erősségeidet, töltsd le az ingyenes „Több van benned, mint gondolnád” munkafüzetemet. → Letöltés itt
