Anya vagyok, külföldön élek
Budapesten születtem, egy évet éltem Indiában, két évet Görögországban, most két éve élek férjemmel és két kiskamasz lányunkkal Franciaországban. Anya vagyok és külföldön élek.
Ezt a döntést családként együtt hoztuk meg, bár tény, hogy mi szülők sokkal jobban akartuk, mint a gyerekek, akik nem akarták elhagyni a megszokott otthonukat, barátaikat.. Így bár nem volt könnyű, úgy gondoltuk, hogy mindenkinek javára fog válni a váltás.. Most, hogy már mögöttünk van a beilleszkedési nehézségek oroszlánrésze, mindenkinek vannak barátai, jól érezzük magunkat akár Magyarországon vagyunk, akár Franciaországban, úgy érzem, megérte!
Vannak azonban olyan dolgok, amelyek anyaként nagyobb kihívást jelentettek külföldön, mint indulás előtt gondoltam. Ebben a blogban a saját és ügyfeleim tapasztalataiból merítve gyűjtöttem össze a tipikus kihívásokat, és ötleteket arra, hogyan kezeljük ezeket.
Amikor külföldre költözünk, az első dolog a gyerekekkel kapcsolatban az iskola kiválasztása
Én már indulás előtt beleástam magam a francia oktatási rendszer labirintusába. Hány évesen kezdenek, mi a hasonlóság a magyar és a francia rendszer között, mik a legnagyobb különbségek? De itt nem állt meg a dolog, mert jött a kérdés, hogy milyen nyelven tanuljanak? Amikor nem a letelepedés szándékával indulsz külföldre, szóba jöhetnek a nemzetközi iskolák is. A mi esetünkben is egy európai iskola lett a befutó, ami állami iskola egy angol és egy francia nyelvű oktatási programmal. Általánosságban azt mondhatom, hogy amennyiben rövidebb 2-3 éves külföldi tartózkodásról van szó, akkor a már korábban választott második nyelven célszerű tanulni akkor is, ha az nem egyezik az adott ország nyelvével. Ha még nem beszél semmilyen nyelven a gyerkőc, akkor itt az idő a választásra.
Az iskola kiválasztása után jöhet a beilleszkedés
Sohasem fogom elfelejteni az első napot, amikor ott álltunk az iskola kapujában. Úgy tűnt, hogy mindenki magabiztosan érkezik tudja, hogy hova érkezik, mire számítson. Azt éreztem, hogy mi vagyunk a kakukktojások, az egyetlenek, akik kilógnak a sorból. Ez egyébként nem állt messze a valóságtól, mert szeptemberben tényleg mi voltunk az egyetlen család, amelyikben sem a francia, sem az angol nem anyanyelv.
Anyaként külföldön még nehezebb volt otthagyni a lányokat, annak örültem, hogy egy helyen vannak. Ezt követő hetekben sem változtak az érzéseim. Mi nem azt éltük meg, hogy egy-két hét és már be is illeszkedtek, sem azt, hogy egy-két hónap és már beszélik is a nyelvet.
Az akkor tíz és tizenkét éveseimnek küzdelmes volt ez az időszak.
Anyaként nagyon észnél kellett lennem. Hol a mindent is megoldok helyettük, hiszen külföldön vagyunk, hol az oldják meg, ezzel is fejlődnek végletekbe estem. A férjem szintén a beilleszkedéssel küzdve sokat segített a saját tapasztalatainak a megosztásával.
Majd úgy találtam egyensúlyra, hogy elengedtem az akarást. Elengedtem és türelemre intettem magam. Ezt a türelmet felhasználva arra koncentráltam, amire befolyásom volt ez pedig az új otthonunk kialakítása.
Amikor hazaérkeznek, akkor nyugalomban és biztonságban tudjanak feltöltődni.
Következő a kulturális különbségek feltérképezése, megértése
Ha egy idegen országban neveljük gyermekeinket, állandó navigációra van szükség a két különböző kultúra között – a magyar, amelyben felnőttem, és a francia kultúra, amelyben gyermekeim nap mint nap elmerülnek. Bár mindkét kultúra hasonlóságot mutat, jelentős különbségek vannak a szülői szerepekben, az elvárásokban és a családi dinamikában.
Például a magyar családok általában hierarchikusabbak, míg a francia családok gyakran demokratikusabb megközelítést alkalmaznak, lehetővé téve a gyermekek számára, hogy kifejezzék véleményüket és részt vegyenek a döntéshozatalban. A szülők közötti feladatmegosztást tekintve pedig egyelőbbek.
Férjem kollegái nagyon csodálkoztak, amikor megtudták, hogy én a gyerekek két és fél éves koráig otthon voltam velük. Itt nem ritka, hogy három-hat hónapos korban visszamennek dolgozni az anyukák.
Az óvodások akár este hatig is bent lehetnek az óvodában, és gyakori, hogy nincsenek közös ünnepségek, mint pl. az anyák napi, vagy karácsonyi. Nincs délutáni alvás, sem tízórai vagy uzsonna.
Egy másik különbség, amit megfigyeltem, a fegyelem területén van. A magyar szülők gyakran hangsúlyozzák a tekintély tiszteletét és a szabályok betartását, míg a francia szülők az önkontroll és az önfegyelem tanítását helyezik előtérbe.
Ilyen és hasonló különbségek megértése és elfogadása nem egyszerű. Ilyenkor gondolj bele, hogy meg tudod-e változtani a helyi szokásokat? A válasz nem. Fontos, hogy ne ítélj meg másokat a saját elvárásaid alapján arról, hogy milyennek kellene lennie.
Akkor mit tehetsz?
Értékeid és hagyományaid fontossága
Végig veszed azokat az értékeket, amik fontosak számodra. Amik nélkül nem tudod elképzelni az életed. Megnézed, hogy ehhez, hogyan kapcsolódnak a hagyományaid, szintén mi az, amiből nem engedsz. Ezek mentén alakítod a hétköznapok és az ünnepnapok váltakozását.
Ha neked fontos az anyák napja megünneplése, és továbbra is szeretnéd, hogy gyermekeid készüljenek, csakúgy, mint Magyarországon, akkor vond be az apukájukat, kérd meg, hogy segítsen ebben. Miért ne lehetne május első vasárnapja anyák napja nálatok, bárhol is éljetek a világon?
Mi megünnepeljük a magyar ünnepeket, továbbra is főzök magyar ételeket, és fontos számunkra, hogy a magyar nyelv és irodalom mellett a történelmet is megtanulják.
A bizonytalanság vagy kétség pillanataiban vigaszt és útmutatást találok az alapvető értékeimben. Szülőként elengedhetetlen, hogy tisztában legyél azzal, mi a legfontosabb számodra és a családod számára.
Külföldön anyaként kihez fordulhatsz segítségért?
A családtól és a barátoktól távol lenni az egyik legnehezebb dolog a külföldi életben. Normális, ha hiányoznak! Tudd, hogy nem vagy egyedül!
Az életed különbözik a többi szülő életétől, akik nem költöztek külföldre, de ettől még nem leszel rossz szülő. Képesnek kell lenned arra, hogy beszélj a problémáidról, segítséget kérj, ha szükséges és megosszd tapasztalataid más szülőkkel, akik megértik, mit jelent külföldön gyermeket nevelni.
Úgy vélem, elengedhetetlen, hogy anyaként te is kialakíts magadnak egy szociális biztonsági hálót. Ennek legbiztosabb módja az, ha beszélgetsz más szülőkkel az iskolában, óvodában, játszótéren.
Ha ez nem lehetséges, számos online forrás áll rendelkezésre, Facebook csoportok, ahol hasonló gondolkodású embereket találhatsz, akik meghallgatják és megértik, min mész keresztül.
Gyakran találkozom azzal a kifogással, hogy nekem nem kell más, megoldom egyedül. Majd fél év után ott áll az illető a teljes kétségbeesés, vagy rosszabb esetben a depresszió határán.
Anyának lenni több, mint a gyermeked gondozása, magadról is gondoskodnod kell
Fontos, hogy időt szánj magadra, és ne hagyd figyelmen kívül igényeid, egészséged, hobbijaid és érdeklődésed. Ugyanez vonatkozik a célokra is!
Könnyen belemerülhetsz a gyermeknevelés napi feladataiba, miközben megfeledkezel magadról.
Ha nem vigyázol magadra, akkor másokról sem leszel képes megfelelően gondoskodni.
Milyen külföldön anyának lenni?
Bátor feladat! Te már valószínűleg külföldön vagy, amikor ezt olvasod, számtalan tanulság és tapasztalat van a birtokodban. Fejlődött a rugalmasságod, nyitottságod és az elfogadási képességed is.
Csak így tovább!
Ha pedig úgy érzed, hogy jó lenne, ha beszélgethetnél valakivel, aki megért, ne feledd, hogy én is anya vagyok, külföldön élek. Támogatlak, hogy megtaláld az egyensúlyt! Kérj tőlem időpontot egy harminc perces, ingyenes bemutaktozó beszélgetésre.
